Jan van der Voning panoráma foto kiállítás interview

RB: Miért csináltad ezt a kiállitást?

VB: Ennek három oka van: az egyik emocionális a másik kettö racionális.

Elöször a racionális okokról: amikor elöször léptem be az SL világába a Cetus galéria districtben találkoztam véletlenül Josinával. Ö volt az elsö akivel a jelentéktelen smalltalkon kivül értelmesen lehetett kommunikálni. Elhivott egy panoráma kiálitásra ahol a Jan képeit egy panoráma show-ban meg lehetett nézni. Ott találkoztam elöször Jannal. Mind a ketten az elsö pillanatban nagyon szimpatikusak voltak. Akkor értettem meg hogy miért nagyon hasznos az SL. Az SL azért van hogy a reális világunkat jobban megértsük. Akkor és ott két dolgot határoztam el. Egrészt hogy én is beszállok a jétékba, és hogy a Jan-nak csinálok egyszer egy kiállitást. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar be tudom váltani a magamnak tett igéretemet.

A második racionális ok: elképesztö de ebben a digitális mimézisben az avatárok mögött meghúzódó emberek karaktere nagyon egyértelmüen fejezödik ki, a metakommunikáció legtisztább formája. Meglepö, de nagyon nehéz a valós karaktert eltakarni. (ennek Sigmund Freud nagyon örülne) Mutasd meg az avatárodat és megmondom hogy ki vagy. Innen kezdve a dolog nemcsak játék hanem szociálpszichológiai studium is.

Az emocionális ok nagyon egyszerü: 1979-ben készitettem az elsö Környezeti szimulációt számitógépre. 1981-ben kezdtem el digitális embermodellezéssel foglalkozni. Mint indusztriális designernek szükségem volt egy olyan eszközre amivel egy általam tervezett környezet Human Ingenniering aspektusait 3D-ben megvizsgálja. Ez akkoriban rendkivül nehéz feladat volt. 1986-ban már egy kommerciálisan müködö Indusztriálisan alkalmazható avatárunk volt. A neve OSCAR. Azóta az indusztriális avatar fejlesztés 4 generációját éltem át és aktivan részese voltam ennek az elképesztö fejlödésnek. Tehát az avatárokat valahol a saját gyermekeimnek tekintem.

 

 

RB: Mi inspirált arra, hogy létrehozd ezt a galériát?

VB: Ez tulajdonképpen nem is galéria. Csak ürügy arra, hogy sok avatárt megismerjek. A galéria csak segitett egy ismert és kedvelt metakommunikációs környezetet létrehozni. Az embrek szeretik a kreativ környezetet. Vonzódnak a szabad élethez és a szabad kreativ gondolkodáshoz. Ez olyan mint a rovaroknak a virág illata. Valójában ez egy szinpad ahol a metakommunikáció végtelen szappanoperájának néhány jelnete játszódik. Néha izgalmas néha unalmas de mindig kifejezö. Ami itt törtérnik az minden részletében a tiszta mimézis.

Hogy egy példát mondjak: a ceruza és a papir ami az avatárod kezében van csak egyfajta szinjáték. Az információk digitális úton rögzülnek tehát az eljátszott animációnak és a tényleges szubsztanciális folyamatnak semmi köze egymáshoz. Egy nosztalgikus stereotypiát köt össze egy modernizált folyamattal. Egy másik példa: biztos emlékszel, tegnap amikor a stúdiótokban voltam elöször a stúdióberendezést néztem meg. Ennek egyszerü oka volt: azt akartam megtudni, hogy a csapat mennyire innovativ. (a stúdióberendezés egy metakommunikációs objektum) A stúdió berendezés egyszerüen egy valós világban létezö elektronikai berendezés 3d illúzióját kelti de a valós szubsztanciához semmi köze. Ez kb olyan mint az elsö autó amit Gottfried Daimler és Karl Benz épitett. Inkább egy ló nélküli lovaskocsi volt. 100 év lalatt csak a négy kerék kerek formája maradt meg az eredeti konstrukcióból. Tehát itt még sok innovációra lesz szükség amig a reális világ materiális szubsztanciáinak elöképeitöl megszabadulunk és létrehozzuk az SL specifikus instanciákat és szubsztanciákat. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az uj formáknak valószinüleg igen jelentös hatása lesz a valós világra.

 

 

RB: Milyen architektónikus alapelveket követtél a galéria tervezése során?

VB: Az SL architektúrának teljesen más a szerepe mint az RL architektúrának. Az RL architektúrának védelmezö szerepe van. Azért hozták létre a bio-avatárok, hogy a környezö világ kellemetlen vagy az életre veszélyes hatásatival szemben védekezzenek. (Esö, vihar, hideg, vadállatok, más embercsoportok támadásai, stb) Ennek javarészt az volt a szerepe, hogy az adott védelmezö funkció segitségével a túlélés esélyeit megnöveljék. Az SL architektúrának semmi köze a túléléshez. Az SL architektúrának két fontos funkciója van. Az egyik az avatár mögött meghúzódó bioavatar orientációs és mimetikus igényeit kielégiteni. A másik funkció arra szolgál hogy az avatárok geometriai reprezentációi és a felépitett környezeti elemek közötti kollizió- detekciót szolgálja. Az épitöelemek számára nincs gravitáció. Az egyes elemeknek csak grafikai, tisztán esztétikai funkciója van. (tessék megfigyelni, hogy itt minden avatár hölgy úgy néz ki mint egy Barbi baba, mert az emberek gyermekkorukban ezt az esztétikai értéket kapták a MATTEL-töl ajándékba. Ez az ajándék az SL-on elementáris erövel hat. Csak nagyon kevesen válalják itt a saját börüket. A férfiak mindegyike úgy néz ki mint egy body buildig bajnok. A testi eröt túlhangsúlyozó formáknak ugynacsak nagyon archaikus a gyökere. Az alfa állat csorda beli szerepét hivatott szignaizálni. És itt minden férfi alfa állat akar lenni.) Ugyanakkor meg kell értenünk azt is, hogy a gravitációtól való megszabadulás egyben a fantázia felszabaditását is jelenti. Nagyon jó példa erre két tipikus évszázados emberi fantáziaproduktum megvalósulása: az egyik a pegasus, a szárnyas ló, a másik a repülö szönyeg. Ezek azomban régi álmok, vágyak reinkarnációi. Ebben a világban végtelen tér van teljesen uj álmok álmodására.

 

 

RB: Miért nevezted el a galériádat YES ENTRY-nek.

VB: Ennek John Lennon az oka. Amikor elöször felfedeztem magamnak a repülés élményét rögtön nagy légiutazásokra szántam el magam. Végülis ez nagyon SL specifikus dolog és rendkivül jó funkciónak tartom. Elsö utazásaim során azomban tudomásul kelett vennem , hogy az SL-ben a légtér ugyan úgy nem szabad mint az RL-ben. Ez az égig érö NO ENTRY virtuális szögesdrót keritésekben manifesztálódik. Gondtalan repüléseimet csak az zavarta meg, hogy néha pofával repültem bele a NO ENTRY szögesdrótokba. Ez egyébként nagyon ember-specifikus és számomra teljesen elfogadhatatlan és ostoba dolog. Amikor fennakadtam egy egy szögesdróton John Lennon Imagin cimü versének sorai jutottak eszembe, egy szebb értelmesebb világról, ahol nincsenek országok és vallások. Ehhez még sokat kell változnia, fejlödnie a bio-avatároknak hogy ezt megértsék. Ha sikerült az elmebeteg emberi görcsök befolyásától megszabadulni akkor az SL képes lesz egyfajta morális példakép szerepét betölteni. A bio-avatárok elmaradott gondolkodásmódjára tipikusan jellemzök az SL slum vidékek. Ott az emberek szellemi nyomora reprodukálódik tömegesen. Nos a galéria neve számomra egy protest akció. Hatalmas felirat hirdeti, hogy én egy szabad utópia hive vagyok. Ez természetesen nem véd meg az aljas avatár trükköktöl amiket a sandboxokban volt szerencsém megtapasztalni. Az SL is alkalmas aljas indulatok kifejezésére. De mennyire hogy alkalmas. Ismerek olyan avatart akit már kétszer is kirúgtak az SL-röl az anarchisztikus akciói miatt. Az ö portréját kétszer is elkészitettem mert nagyon drámainak érzem mindazt ami vele történt. Az ö története arra figyelmeztet, hogy egy új világ lehetöségei nem jelentik azt hogy azt ki is használják, söt, az esetek többségében a szellemi nyomor reprodukálódik. A YES ENTRY számomra azt jelenti, hogy abban a töredék világban amit az SL-en felépítettem minden jószándékú avatárnak szabad belépése van. Itt minden nyitva van és mindenkit szivesen látunk. Mindenki szabadon átrepülhet felette és senkit nem akarunk innen kiutasitani vagy felszólitani hogy van még 15000 másodperce hogy elhagyja a terepet. Èn ezeket a dolgokat nyomorúságosnak és szánalmasnak tartom. Aki ezeket az SL számára kitalálta annak jobb lenne elmegyógyászhoz fordulnia.

 

 

 

RB: Mennyire változott a világfelfogásod az SL-töl?

VB: Ami az emberi természetet illeti szinte semmit. Itt az emberek avatárok formájában játszák a végtelen szappanoperájukat. Ki jól ki rosszul. Ki értelmesen ki ostobán. Az univerzum képem azomban kiegészült egy ujabbal. Minden korban a tapasztalatok és hiedelmek alapján létrehoztak az emberek maguknak egy univerzum képet. Függetlenül attól hogy ez az univerzum kép megfelelt a valóságnak vagy sem, segitett a világvan való eligazodásban. A ptolemaiosi, vagy dantei világképet felváltotta a kopernikuszi, newtoni, einsteini. A 21. század legelején egy ugyan ilyen világkép változást élünk meg. A virtuális világoknak egyre nagyobb szerep jut az életünkben. Itt is el kell tudnunk igazodni. Ezért csináltam meg egy uj SL_RL univerzum modellt. Ez alapvetöen abban segit, hogy soha ne felejtsem el hogy ennek a világnak két része van és az egyik nem tud a másik nélkül létezni. Amit a legfontosabbnak tatok, hogy sok jó barátot igen kiváló értelmes embert találtam akiket az SL nélkül talán soha nem ismertem volna meg.

 

The CARP storyline

First about the name”C.A.R.P = Cybernetic Art Research Projects.
With this name we like to present our mindset, not splitting Art and Science but integrating creative human thinking and define it.

How CARP was born:
(Josina Burgess)

“When I started on Secondlife, exhibiting my paintings there, I of course also went to openings of other exhibitions in different other Galleries. To expand my network and  see how other artists worked… SL is a great place to see a lot of Art in a short time and that works inspiring as well. On one of these occasions I went to the Cetus District where many small and bigger Galleries are gathered and saw there works of Caravaggio Bonetto and her Father Velazquez Bonetto. I spoke a while with Velazquez and on a later occasion when I saw him again he asked me if he could make a photograph of me because he was making a study of different avatars in SL. In those  days I started the making of “Wearable Art”, using my paintings as textures on them and was experimenting with different models.During the photo session, Velazques told me more about his interests in avatars on SL and some of the stories behind them. One avatar specially had his interest and that was the avatar called: MANAX a rather strange but very special caracter and the person behind it was very intelligent, knew a lot about building scripts and had a very spectaculair way of behaving in SL. After hearing the story behind MANAX I asked Velazquez if it was not possible to do something with this knowledge in the form of a project, and so our first MANAX project started.
I wrote a poem, an rl Actor, 5imon Baker narrated it, Cypress Rosewood, a great musician in rl as well in sl composed music and Velazques invented a light organ for sl with particles and light spitting images of the MANAX figure into the air and around the viewers. It was a great success and we really started to work together since that time, Together as a team we started creating and experimenting.
Velazques had the idea of starting to work with more artists we met on SL and who we admired for the works they make on SL so we asked Juria Yoshikawa, Noizz Papp, Caravaggio Bonetto and MANAX to work with us in a Team and so CARP was born.
We all work different, have our own specialities and interests but all the same Goal: to make NEW ART, experiment, develop, pioneer. Working this way we inspire each other. Work out new ideas and every day again is a challenge. The CARP idea was to make a total new SL “life” ”

CARP 1
THE ART SCRIPTING

THE CARP COMPOSERS (effect networking)The Goal with the black & white Installation was to show the audiovisual effects in a structured (dramatized) form. There is a need for such structured actions, it also is used in SL Performances after examples in RL performances. The SL performance components are becoming their structured forms steered by the intelligence of people in the background. In SL its possible to build structured forms by intelligent automatisms that at the same time communicate
with the environment. This of course needs a permanent communication between the single prims that hold the effects. Without this communication its impossible to synchronize the audiovisual effects with each other in time and space. For this task are 2 solutions possible in LSL.1.- The Prim Channel Communication. Gives the possibility to exchange dates total and freely between the single prims in a 94 meter distance, and those prims stay independent from each other.2. – Linked Prim set Communication. Where the data exchange only takes place in a linked prim set. The maximum communication distance is limited in 30 meter and these LSL functions are not always reliable.In CARP we have tried both configurations.For the Black & White Installation was the Linked Prim set Communication used and for the Dwarf-choir of Nnoiz Papp the Prim Channel Communication.The Prim Channel Communication was also used for the “Dino” of Josina Burgess and “the Caterpillar loves you” of Caravaggio Bonetto.There are 2 possibilities for Audio Presentations in SL.1.- The Plot Music, what of course is a sound streaming non position depending loudness, but with the ability to play a longer streaming. With LSL you only can pull on or off.2.- The max. 10 sec long upload sounds have to be downloaded like photo’s for SL. The short-sounds however have 2 great abilities: The loudness of the sound sources are able to play distance-reliable. At the other hand its possible to use them in LSL in as many events you need.

THE CARP MATRIX
Most of the Audiovisual Effects in SL exist from random-generated and/or un-synchronised sequenzes, or based on prim/environment- events or avatar-signals through sensors or collision. In LSL there is one useful function. It is possible to run more LSL scripts in combination in one task (prim content). The outcome is an integrated total-effect for one prim. This method is easy to run and gives a fast building possibility. A collection of well selected on each other-scripts. All different but well defined and giving each a great effect are also usable in combination and is of value for the working method. The script combinations sometimes
produce totally unexpected but fantastic effects.The CARP Matrix is a collection of “put into the content and forget” script modules who are easy to use in combination.

The making of DWARF CHOIR:
(Nnoiz Papp)
I  came on a visit to Velazquez and he showed me his newest test object. It was an array of spheres, interacting and triggering each other in a specific way. This first idea was from Miulew Takahe and Velazquez. After trigger them by collision they started to move up and down. I got the idea of a dwarf choir – dwarfs singing, going up and down. I told velazquez this idea and we suddenly
started…First I had to choose the tuning and recorded the dwarf sounds in my sequenzer. The sound comes out of my Yamaha FS1R synthesizer.The sound control take place over the mod wheel and makes the sounds a little bit „human“. I put 4 sounds on each dwarf.That was funny. But it was to „clean“ for me. So we changed
one dwarf singing wrong stuff. The first trial was a cat sound, than I found a metallic screaming, and we took this one now.After this I worked on the textures. I took photos from me in my musicstudio (one of these 2 minutes sessions…;-)….) and imported this stuff into photoshop. I combined them with a rusty texture.We have 4 frames: a normal state, a singing state, normal2 called the „duck-state“, and a nerved state, when one of the dwarfs is singing wrong.After importing this into SL I put this textures on a sculpted prim (made with rokuro). I modified the textures to get different
characters by stretching the textures and modifying the sculptured prims.Velazquez cares about the clothing then.In each state of the project we tested it out and had MUCH fun…!Now ist planned to organize a „dwarf choir festival“ with many different musicians playing or singing with the dwarfs.

CARP 2

1. The Sculpti project: Biggest success in the CARP 2 project. In fact we used the sculpted components in all the products. A series of (150) own made sculpted bitmaps were used to build free and spectacular effects. Many of us have learned to use this- not easy- technology and used its components in real professional sculptures and pieces of Art. The most spectacular variant was the use of huge prims. But we also experimented with movement control and reaction forms on these sculpted components.

2. The Artchitecture project: Build from the CARP elements in a special way, this means: not the architecture decides what and how the building will look like but the exponents decide how the architecture components will work out together. Art piece and architecture together decide the looks and the effects. So a Synthesis where architecture and Art build together a integrated unit.Visual spectacle and functional building elements are both united in Art-Architecture.When being honest we must admit that this way of Art-Architecture synthesis already was reached in a great way by Antonio Gaudi.

3. The VJAZZ project: New horizons to open: A method of collaborative Spontanety. On the spot creativity ( Collaborative Audiovisual Improvisation or: Virtual Jazz) we named it. Where different artists give different components to modify a piece of Art TOGETHER as a creative collaborative spectacle, as a story. This method has a great attraction and unexpected outcome. In Jazz music this method works already for ages, now we will use this in the visual Art also in a consequent way.-The big spectacle stage in CARP 2 was intentional for the building up of a story. Many of us; Debbie , Josina, Noizz and me contributed a lot in the 2 live concerts of Nnoiz as a 2 hour long Audiovisual Liturgy Orgy that were a great success.

CARP 3

In CARP 1 and 2, our group was concentrated on the learning and understanding of several SL Art-technical possibilities as art-scripting, sculpty . In the next CARP we will, based on this technical knowledge, concentrate at first on creative progress, creative agglutination and creative techniques. Creativity (or „creativeness“) is a mental process involving the generation of new ideas or concepts, or new associations between existing ideas or concepts. Creative innovation might require co-activation and communication between regions of the brain that ordinarily are not strongly connected.Creativity techniques are heuristic methods to facilitate creativity in a person or a group of people. Generally, most creativity techniques use associations between the goal (or the problem), the current state (which may be an imperfect solution to the problem), and some stimulus (possibly selected randomly). A random image, sound, or article can be used instead of a random word as a kind of creativity goal or provocation.

The CARP 3 Project :
We had 3 Theme concepts.
1. Collaborative Improvisation (Virtual JAZZ) (Initial idea: Juria Yoshikawa/Velazquez Bonetto/Josina Burgess) Collaborative Improvisation stand for the creative progress of 3D scenario pictures, concepts or ideas from different people. A Theme is offered to various persons. They will prepare different presentations into the reach of this Theme. Spontaneous collaboration without preparing anything is possible of course. In a session where all artists be together these presentations will be mixed to get a new audiovisual interpretation. The sessions where we sit together and share thoughts and audiovisual interpretations can lead to a deeper understanding or new assotiations.

2. Bi-sociation (initial idea: Arthur Koestler)Bi-sociation stand for the creative progress of knowledge, pictures or presentations from different definitions and concerns. The definition was introduced by Arthur Koestler leaned on the word: association. ( The Human, misdirected of the Nature, 1978) and is today the axiom in creativity as well as in humour research. As a creative axiom Bi-sociation describes the permeate of mind routines during associations of mind attachments. In fact bi-sociation arises over that when the concept is bonded from two standard not belonging together abstraction levels. From bonding things that normal don’t belong together comic can be a result. In the research of humour, people concentrate mostly on the first aspect. Humour and comedy are the result of the collision of different worlds and abstraction levels.This bonding of different never thought about elements can lead to a surprising insight. It can lead to a deeper understanding of fuses. Koestlers thoughts have lead to many different concepts and ideas in creative research. Bi-sociation becomes hereby a method that consciously fuse concepts and other ideas, that normally don’t belong together in routine thinking..

3. Semantic Intuition (inverse thinking)
The Semantic Intuition is a creative technique, where the combination of ideas or/and pictures can generate new ideas. With semantic intuition you build words from 2 different words, or pictures out of picture-components that come from the world around us or the theme or the concept. The new word born from that can deliver new ideas. Often this is described as a inversion of the normal practice of thinking about name after the product is made. With semantic intuition a name is found for a possible product and after that how this product should look like. Practical out of the environment where the ideas should come from, a list will be gathered out of understandings and/or pictures. From this list two word/pictures will be formed into a new word/picture.It will be deliberated what is behind the new word/picture combination.

CARP 4

This time its about the content. In this program The Wall project was finished and performed direct for an audience.
The Global Wood Installation (Content Art) of Caravaggio Bonetto (AUSTRIA) was a great inspiration for Josina Burgess and Junivers Stockholm to write and compose a new Song and start a beginning point for the future RING Production.
The Global Wood also inspired for more reincarnations: as a VJAZZ Session and as a Performance.

VISION of GLOBAL JUSTICE GALA Live audiovisual collaborative improvisation (VJAZZ)
visual artists: Josina Burgess, Caravaggio Bonetto Velazquez Bonetto
audio artist: Juniverse Stockholm
The quintessence in CARP 4 is to bring our knowledge into a Global Common Communication.

CARP 5

the Making of the RINGS and the WALL V2

CARP 6

The living architecture
the final brick in the WALL
the performance of the RINGS
the start of the CHANGE production
the start of the METROPOLIS produktion

CARP 7

The making of the METROPOLIS

THE WALL & THE RINGS

The International Collaboration in Theatre, Opera, or Movie -Industry is long time knew. The people involved have to work in those cases on the same production spot. In the Metavers however there is a interesting adventage: The Artists are in virtual space, wherever they are in RL. A totally new aspect for a collaborative production. The question is: Is it possible to build a International Theatre Project an perform in the metaverse structure?
The answere was : THE WALL

The WALL Production was a great challenge for the CARP Team. An unnumbered quantity of different Art forms were integrated in this Production. This Production has set in many dimensions new benchmarks. Also in LSL Scripting, Visual Effects, Production Organisation, Animation and Show Controlling. The WALL is also a Show of superlatives. The 5 shows in the Diabolus Art Space did run every time with full sim and the Benvolio Sim was just not big enough for this production. For this matter we replaced the WALL to a 4-sim Theatre in Havens Paradise with a capacity of 150 avatars.

Debbie Trilling Creative Director of the CARP-Produktion WALL:
Our motto from day 1 of the production was the question: “Mother should I trust the Gouvernment?”
Out of the song “Mother” where in the original version the individual psycholochical problem of a young man is told, the depression and isolation, ascribes our version the social and cultural environment: She asks for the influences of the environment on creativity and individuality.  Another motto besides  the above
written is:” A gouvernment that does not rule to much is a gouvernment that rules best”.
Both together gave the vision of our production. There are more (anti) political undertones as in the original version.
In the staging of THE WALL by Pink Floyd were many ironic pictures used, for all the giant puppets, the crossed hammers and of course the wall itsself.
These pictures we used also in our production.
It was very important NOT to make a copy, but to perform  a individual and artistique  vision and interpretation.
So we added many new elements. Also the soundttrack was new gathered, sometimes very subtile and hardly noticable, sometimes very  obviously.
A real Pink Floyd fan will recognize much in our show but also see totally new subjects.
In general we were very concious about the spirit and essence of the original.

The CARP Wall Team: Creative Director: Debbie Trilling (UK) Producer: Velazquez Bonetto (Germany) Wall Design: Elfod Nemeth (UK) Animated Puppets: Duggy Bing (US)
Animations and Costumes: Caravaggio Bonetto (Austria) & Josina Burgess (Holland) Original Music: Junivers Stockholm (Sweden) & Josina Burgess (Holland)
Stills Photography: Adec Alexandria (UK) Dancing & Joyfulness: Klute Copploa (France), Southern Riptide (US) with valuable contributions from: Scio Kamanchi (US) Gypsy Paz (US) Lyddyn Tzara (US) Celeste Moonlight (US) DJ Jenns (UK) windyy Lane (US) George W Bush (US)

In the WALL Project we use a popular music content the Pink Floyd’s incredible album ‘The Wall’

The next great challenge was the RINGS who not only the visual effects was created from the CARP team. It takes the form of a rock opera with composed lyrics and music, building and scripting, costumes, shape changing, flight, dance and drama underpinned by new use of in world cinematic techniques. The Rings celebrates the miracle of the Metaverse, the dematerialized virtual time-space. It asks – is this where humanity can at last unite: to overcome the forces that push us towards global destruction and blames victims for the pain they feel. It reminds us that we can be guided towards optimistic action by great humanists and philosophers.

HOW THE RINGS STARTED
By Josina Burgess

First was the Global Wood by Caravaggio Bonetto. Josina write a poem for the Global Wood instalaltion and Juniverse Stockholm compose an incredible Song for it.
The story based on the philosophy of H.J Krysmanski and his Power of Structure Research. We got the idea to do something with that subject, maybe build a performance around that. Velazquez wanted to develop a new theatre and new technology and started building his Hypercube. I was thinking about storylines and how to visualize all that.  Velazquez and me talked about our idea with Junivers, suggesting maybe he could think with us and make some music to it. The great thing was that Junivers also had thought about similar things and contacted Medora Chevalier, she also had ideas. We started to discuss meetings every Monday.
From there the four of us started to work, and really hard. Velazquez (as usual) was the motor and started building in such a fast way that in a few days the idea for the theatre already changed in a real SL theatre. The RINGS was the name we used for the show and Junivers and I started to work on songs.

I wrote some lyrics, Junivers composed the music and we were sending files from Sweden to Holland and vice versa. I sang and Juni sang, the voices together sounded really good, so we did some more. Junivers composed the most wonderful music and also Medora started writing lyrics. The RINGS was becoming SL reality and we decided to divide it in chapters with subjects about injustice, poverty, environment, greed, power, etc. Every day the RINGS was in our minds. Velazquez developed a total new technology in steering and scripting, built a controller to steer many things at the same time, moving prims and let them “live” and record them. Velazquez build big puppets and I stood beside him watching, learning and copying what he did so I could build a puppet too. Then he did let them move…it was fantastic!

Meanwhile other artists, scriptwriters, builders and dancers like Debbie Trilling, Sca Shilova, MillaMilla Noel, Blanche Argus, Efrantirise Morane stepped in to help us make this new show work and become special. The whole building and scripting of the theatre was totally Velazquez’s work, he was performing miracles. We discussed some interaction with the audience and I got the idea that it would be so cool when the seats with the audience in it would fly up and into the stage and be like “in” the whole experience. Velazquez made it happen and (of course) it worked. 360 degrees panoramas were used, emitters, a total city was built on the stage, trees grew and disappeared, objects moving all around, VJazz set grew on the stage, and we the “actors” worked on the storyline. I made several new costumes and we went searching for good animations and avatars to make the show even more interesting.  The more the RINGS grew the more enthusiastic we became. Junivers (his RL background being in TV and media besides being a musician) wanted very much to use a camera system that could be steered and was able to shoot close-ups of different views so the audience sees the detail. He asked Yumi Murakami to step in and her cam system inspired how we take this forward.

Rehearsals started and continued for many months. I can see this Metaverse Protest Show as a huge step towards what it is possible to create in SL. More than that, we will be able to bring important messages to SL too.

 

THE RINGS MUSICAL JOURNEY
By junivers stockholm

I have been jamming and playing in SL since my very early days. It was always done with pure SL technology. Some instruments were playable for real and some were “loop instruments”. Often the jams were open for anybody to participate in, but there were also bands with rehearsals and giving concerts. (SL Art Ensemble and World peace jammers). Some of us also collaborated with individuals and other bands in SL. One of the bands was AOM (Avatar Orchestra Metaverse). The network grew over time and resulted in many things. One was that TheDove Rhode was given a piece of land at the Burning Life and there we had open jams. So… the network grew even more. One day Eden Toll introduced me to the CARP team. She asked me to join the VJAZZ sessions. So I began to stream. There was a big element of jamming in VJAZZ – Visual art met music in an improvisation.

Then Josina Burgess and Velazquez Bonetto asked me to join them for an event at the opening of Global Justice and we did a VJAZZ session there. Another interest I had was about non profit and help organisations in SL. I had made research about them. I found places, met people and tried to understand the problems they had in SL. Amongst my SL friends I had one working in RL for homeless people. We started to discuss a lot, also with others from these organisations, about what changes that were needed. We understood that empty regions were one of the big problems for them and they needed help in order to bring their information to an audience. During this time The Wall was produced and I had been asked to write an original song to the lyrics from Josina Burgess. The Wall was a big success and the music collaboration with Josina was fun, easy and gave a good result.

The CARP team is a very productive team and as soon as The Wall was running they wanted to start a new project. Josina and Velazquez asked me once again to write original music but this time for the whole show. I talked to my friend from the homeless organisation Geni Figaro. We discussed with Josina and Velazquez about ideas we had concerning non profit orgs in SL and they agreed to proceed in that direction.

For me personally the production of The Ring meant a lot. It’s based on my music in collaboration with Josina Burgess and Medora Chevalier. That is of course a great thing for me, but finding people that had so much to say about the state of the world we live in, and what is needed to do in order to make a better world, was even greater. I’m very happy for this.

My RL profession has been working with media, especially TV and live broadcasting. I had found a camera system in SL that I liked and it was made by Yumi Marakumi – the Bijo cam system. I introduced this system and the idea of using cameras in order to deliver cam views to the audience and recording videos of the show. The team liked the idea and Velazquez eventually found time to script his own system. I had ideas that Velazquez implemented in the system. He is a real wizard this guy!!! :)) I hope the Rings are the beginning for using a new platform in new ways, both when it comes to technology and content. I’m very happy to be in it!

I want to thank all my old friends in SL Art Ensemble and WorldPeaceJammers and of course all other friends. I want to say a special thank you to Bibi Book and Barney Boomslang for helping me with getting a stream.

 

HOW THE RINGS BEGAN
By Medora Chevalier

Juni and I started discussing the potential of SL more than a year ago. We were both convinced that there was something important in this new way for people to meet, make connections and learn from each other. It offers new ways for ideas and campaigns to become global. New ways to debate, discuss, agree and disagree and to act to bring change.

BUT there are so many empty sims. Places where information about issues vital to the future of our planet were too often empty. SL’s visitors were being drawn to clubs, shopping, music, fun. Concerts were held for good causes and raised money for them. But where did the audiences hear about the work, get encouraged to be
involved? We talked with people like Jacques from Humanbe. We began to look for ways to bring campaigning and music performance together – not to raise funds,
but to raise awareness.

Josi and Vela already thinking along the same lines. Their art work was special and pushing boundaries. We knew working as a group together we could aim higher and explicitly spark debate on social change. We visited Commonwealth, looking at the issues: homelessness; injustice; war; environmental destruction. We saw Jan’s beautiful panorama of the Arctic – the very spot where the hole in the ozone layer was discovered.

We were inspired Einstein’s view of a human being as is part the universe. My lyrics to Forest saw a world where we could find a way back to our connection with Nature. King of the World tells in a few minutes the whole story of a “fall”, echoing real life stories.  It needed drama and homeless people who were real human beings, not caricatures. Everyone helped – Sca making subtle and moving animations, Blanche with her great theatre sense, Efran with his karate, Klute with her trolley and Debbie raging on the argue balls.  Juni’s brainwave was to use cameras to heighten the drama. Hours of searching for hobo looks and rehearsing. To create the message that “the homeless” are people, the same as us: we are luckier, not better.

I’m a storyteller, a myth maker a shape shifter. Grendel’s is my playground. I just had to win people round to shape shifting in the show. I knew I’d got there well Vela shouted “Wow! When my butterfly flew out and Juni arrived as a dust demon. We  all became adept shape shifters. It’s stimulating and rewarding to work with great people from different countries and backgrounds. Sometimes we argued a lot. Sometimes we laughed so much that we cried. Please join the weekly discussions and the Rings group. The solutions lie in our own hands. Be the change you want to see!

Debbie Trilling was invited to join ‘The Rings’ team as Advisor and Special Effects Artist. As Creative Director of the hugely successful ‘The Wall V-2’, Debbie brings a wealth of SL content creation experience to the performance.

Velazquez Bonetto, CARP co-founder and virtual reality artist said: “It is our responsibility as artists to call the public attention to questions where further thinking and searching for solutions is needed. The message of this artwork comes on several channels and addresses both the emotional and the rational side of the viewer. The Rings may have many different interpretations. There is nothing more boring than explanations at how it should be understood and nothing more exciting and thrilling than a simple and clear artistic language that can talk in a second of visual delight about human questions of huge magnitude.”

Junivers Stockholm, composer and director, said: “For a long time I have believed in the potential of the Metaverse to connect people in new and powerful ways: to take humanity to a future of cooperation instead of competition. Music has the power to draw people in to work on the answers to the major questions of our time.”

Josina Burgess, CARP co-founder, lyricist and vocalist said: “We should never underestimate the power of song to wake people up and to mobilise people to change the world. From the beginning of time it has brought people together in unity and strength.”

Medora Chevalier, lyricist and performer, is a campaigner against homelessness. She added: “Many of the evils of our world can be tackled if we open up our sense of connection to other people and to nature in its beauty. Then we can stop the exploitation of people and living things that so threatens our world and future generations”

Lyrics: Josina Burgess (NL), Medora Chevalier (UK), junivers stockholm (S)
Music: junivers stockholm (S), Josina Burgess (NL)
Vocals: Josina Burgess (NL), Medora Chevalier (UK), junivers stockholm (S), Jonny Cardiff (UK)
Creative director/producer/builder/scripting/camera scripting: Velazquez Bonetto (D)
Costumes: Josina Burgess (NL)
Special effects artists: Debbie Trilling (UK), Elfod Nemeth (UK), junivers stockholm (S)
Scenario design and graphics: Velazquez Bonetto (D), Caravaggio Bonetto (A)
Camera direction: junivers stockholm (S)
Concept KoTW: Medora Chevalier (UK) & Director junivers Stockholm (S)
Narration, Script Editor, Choreography: Medora Chevalier (UK)
Panorama Photography: Jan van der Woning (NL)
Animations: Sca Shilova (NL)
Actors and dancers: Blanche Argus (S), Josina Burgess (NL), Medora Chevalier (UK), Klute Coppola(F),  Efrantirise Morane (I), MillaMilla Noel (I), Sca Shilova (NL), junivers stockholm (S).
The Carp team would also like to acknowledge the help of:- Larry Pixel: NMC Jazzoru Otoole: Sax Yumi Murakami: Inspiration for Cams Bibi Book: Cams Scripting help Orhalla Zander: Cardboard houses Arcadia Asylum: Hobo items Flea Bussy and Grendel’s for inspiring avatars

Thank you to all the many people, too numerous to mention, who have given us advice, support and help in developing The Rings.

Diabolus Art Space Ara Pacis Interview

Roxelo Babenco: Che cos’é Diabolus Art Space, oltre ad essere una comunità di artisti?

Velazquez Bonetto: Forse il nome Art Space Diabolus puó essere un po’ frainteso, perché suggerisce che noi ci occupiamo esclusivamente di arte. Il nome Cybernetic Art Research Projekt (CARP) esprime meglio il nostro modo di pensare. Nel metaverso, molte delle astrazioni o dei concetti umani perdono il significato.
Non esistono frontiere nazionali, differenze etniche o religiose. Anche i sistemi politici perdono senso.
I più importanti aspetti della vita nel metaverso sono l’arte, la scienza e la tecnica. Il metaverso é un meraviglioso punto d’incontro per la comunicazione e la collaborazione, dove questi aspetti si ispirano reciprocamente. Ci interessa l’esperienza in un mondo libero da tanti concetti inutili che nel mondo reale sono soltanto causa di conflitti ed equivoci. La scienza e l’arte sono entrambe orientate verso il futuro. L’interessamento per il futuro e la voglia di renderlo più bello possono essere considerati come il comune denominatore del nostro gruppo. Questo é il punto di partenza del nostro lavoro.

Roxelo Babenco: Come spieghi il grande successo di The Wall, The RINGS e Metropolis?

Velazquez Bonetto: La causa più importante del successo é il fatto che artisti eccellenti e validi tecnici professionisti hanno accettato l’invito per una collaborazione internazionale senza puntare ad ottenere un profitto materiale o finanziario. Le più splendide opere della storia dell’arte nascono sempre da uno sforzo irrazionale. Il nostro é un comune sforzo intellettuale, che da soddisfazione. E l’unica spinta propellente del gruppo é proprio raggiungere questa soddisfazione. Mi sento onorato di aver incontrato nel metaverso persone così eccellenti e di avere la possibilità di lavorare con loro. Si può probabilmente spiegare il successo anche con il fatto che tutte e tre le produzioni trasmettono un messaggio importante per il futuro. Questi messaggi vengono dal passato, ma non hanno perso la loro attualità. La mente umana ha una forte tendenza a scrutare il futuro e a paragonalo con il passato. Si deve ancora aggiungere che tutte e tre le produzioni presentano numerose sorprendenti innovazioni tecniche. L’uso dei mezzi espressivi di questi nuovi media é veramente esemplare.

Roxelo Babenco: Che cosa significa essere un artista nel mondo virtuale?

Velazquez Bonetto: L’arte é in un certo senso eterna. La sua essenza non cambia da millenni e tratta questioni umane fondamentali. Ma nel metaverso, i mezzi espressivi sono arricchiti. Questo nuovo media artistico si avvale di tutti i mezzi espressivi precedenti, ma aggiunge l’opportunità di una collaborazione e comunicazione internazionale, il che crea una qualità nuova.  Questa esperienza regala la soddisfazione e la gioia dell’esplorazione alla gente creativa. Che cosa vogliamo di più?

Roxelo Babenco: So che stai lavorando molto in Opensim, anche in collaborazione con il Museo del Metaverso. Questo è previsto nel futuro programma di Diabolus o c’è di più?

Velazquez Bonetto: Questa è una domanda interessante. La grid Second Life di Lindenlab é un “concetto chiuso”,
dove le “risorse” sono limitate. Questo fatto vincola l’immaginazione artistica ed annienta parte del vigore creativo. Opensim é fondamentalmente un “concetto aperto”, e di conseguenza, nonostante i problemi tecnici attuali, sarà senza dubbio il modello del futuro.

D: What Diabolus Art Space, in addition to being a community of artists?
Was Diabolus Art Space, zusätzlich zu einer Gemeinschaft von Künstlern?

Az art space diabolus egy kicsit megtévesztö név, azt sugalja hogy mi csak müvészettel foglakozunk. A Cybernetic Art Research Project (CARP) jobban kifejezi a gondolkodásmódunk lényegét: a metaversumban egy sor hagyományos emberi absztrakció súlytalanná vált. Nemzeti határok, etnikai és vallási különbségek, politikai rendszerek itt értelmüket vesztik. A müvészet, a tudomány és a technika az emberi gondolkodás különbözö aspektusai. A metaversum csodálatos kommunikációs és kollaborációs platformot kinál arra, hogy ezek az aspektusok ujra inspirativ módon hassanak egymásra. A müvészet is és a tudomány is a jövöröl szól. Ezt a közös nevezöt tekintjük a munkánk alapjául.

D: how to explain the great success of The Wall, The RINGS and Metropolis?
Wie ist zu erklären, der große Erfolg “the Wall”, “The Rings” und “Metropolis”?

A produkciók sikerének elsö és legfontosabb oka, hogy kiváló professzionális müvészek technikai szakemerek válalták a nemzetközi együttmüködést akiket nem a materiális haszon motivál hanem az irracionális szellemi eröfeszités gyönyöre. Számomra oriási megiszteltetés hogy ilyen kiváló emberekel hozott össze a metaversum.
A második ok talán hogy a CARP trilógia mindhárom produkciójának van egy-egy nagyon fontos jövöre vonatkozó üzenete: Mindhárom üzenet a multból jön de a jövöre vonatkozó aktualitásukat nem veszitette el és az embereket mindig érdekelte a jövö.
A harmadik ok hogy mindhárom produkció egy sor meglepöen uj technikai innovációt tartalmaz amelyek példát adnak az uj média használatának a lehetöségeire.

D: What it means to be artists in a virtual world?
Was es bedeutet, Künstler sein in einer virtuellen Welt?

Tartalmilag: 35.000 éve semmi nem változott. A történetek továbbra is az emberröl szólnak.
Formailag: a metaversum egy uj média amely képes integrálni az ember által eddig kitalált kifejezési formákat amely párosul a világméretü kollaboráció és kommunikáció lehetöségével. Ez a határtalan felfedezés örömével ajándékozza meg a kreativ alkotót. Mit kivánhatok még?

D: I know that you’re working a lot in Opensim in collaboration with the Museum of Metaverse also. This is the future of Diabolus or is there more?
(o che stai lavorando molto in Opensim anche in collaborazione con il Museo del Metaverso. Questo è previsto nel futuro programma di Diabolus o c’è di più?)
Ich weiß, dass Sie arbeiten viel in Opensim in Zusammenarbeit mit dem Museum der Metaverse auch. Das ist die Zukunft der Diabolus oder gibt es noch mehr?

Itt lényegesen többröl van szó. A diabolus is és az MdM is az opensim kapcsán egy paradigma váltás részese. A Lindenlab SL egy zárt koncepció, a korlátozott eröforrások világa. Ez megköti a fantáziát és rengeteg alkotói potenciált semmisit meg. Az opensim egy alapvetöen nyitott koncepció amely a jelenlegi technikai problémái ellenére is egyértelmüen a jövö modellje.

Metropolis Reflektionen

The CARP (Cybernetic Art Research Project) befindet sich zur Zeit in den Vorbereitungen zu seiner dritten großen SL-Show. Im letzten Jahr machte diese Gruppe schon durch die beiden Shows “The Wall” und “The Rings” auf sich aufmerksam. Die Aufführungen vom CARP sind aufwendig insziniert, abwechslungsreich und schöpfen die technischen Möglichkeiten von SL voll aus.

Ihr neustes Projekt trägt den Namen Metropolis und wird eine Adaption des von Fritz Lang im Jahre 1927 geschaffenen Klassikers. Vor 4 Tagen wurde die Storyline zur SL-Show auf der CARP-Gruppenseite diabolus.ning.com veröffentlicht.

Einige Eckdaten sind die Größe der Bühne mit 100x100x200 Metern, die Showlänge von 55:34 Minuten und die Nutzung des von The Rings bewährten “full immersive control systems”. Das bedeutet, die Viewer-Sicht des Besuchers wird auf Wunsch über ein zur Show passendes Programm gesteuert und die Besucher-Sessel fliegen auf der riesigen Bühne zu den Aktionspunkten. Desweiteren sollen monochrom Effekte dem schwarzweiß Charakter des Filmklassikers nahe kommen. Die Show beinhaltet nur instrumentale Musik und die mitwirkenden Avatare werden, ebenfalls angelehnt an den Film, mittels Pantomime-Gesten ihre Emotionen zum Ausdruck bringen.

Im Blog des CARP-Leiters Velazquez Bonetto sind die in Arbeit befindlichen Bühnenaufbauten bereits in der Gallerie zu sehen. Die Gallerie umfasst insgesamt 7 Seiten und zeigt ein wirklich beeindruckendes Bühnenbild.

Ich werde den CARP-Blog weiter verfolgen und, sobald bekannt, hier dann weitere Infos zum Starttermin der Show posten.

Nach langer Vorbereitungszeit steht das CARP Projekt kurz vor der Premiere ihrer Show “Metropolis”. Nach einigen mehr oder weniger guten Previews gibt es nun mit dem fünften “Making Of” einen netten Video mit Szenen aus den Proben. Besonders der Soundtrack von nnoiz Papp, dessen Sim ich vor kurzem hier als Kurztipp vorgestellt habe, hat sich in meine Gehörwindungen gebohrt .

Leider liegt der Video nicht in einem forenkompatiblen Format vor, deshalb versuche ich es hier mit der Popup-Fensterversion:
The Making of Metropolis 5

Sollte der obige Link nicht laufen, dann direkt im Blog angucken:
http://diabolus.ning.com/video/the-making-of-metropolis-5

Noch interessanter als den Film finde ich die in den Blog-Kommentaren gepostete Galerie einer internen Projektaufführung der Show. Hier gibt es ein par Bilder der Maschinen Frau Maria, welche im Film von Fritz Lang nur in schwarzweiß zu sehen ist. Die SL-Version von ihr ist goldfarben und ein echter eye-catcher.
Galerie zur Show

Nun warte ich ungeduldig auf die öffentliche Premiere der Show und werde es hier posten, sobald ich den Termin kenne…

Gruß
Maddy

Es scheint so weit zu sein, Metropolis ist angelaufen.
War gestern abend leider nicht online und habe gerade die Einladung zur gestrigen Show in meinen Gruppennachrichten gesehen.
Aber es wird sicherlich in der nächsten Zeit weitere Aufführungen geben, wenn es ähnlich ist, wie bei “The Wall”, dann vermutlich freitags oder sonntags…ich halte die Augen offen!

====================

Jepp, die Show ist am 01. April gestartet. Leider habe ich die Premiere verpasst. Die Ankündigung dazu habe ich heute erst entdeckt und komischerweise wurde im CARP-Blog gar nichts zum Showstart geschrieben. Bin vorhin mehr durch Zufall auf SLProfiles.com darauf gestoßen (siehe hier)

Wie dort zu lesen ist, wird ab heute die Show jeden Freitag und Sonntag um 23 Uhr deutscher Zeit aufgeführt. Ich empfehle allen, die sich das ansehen wollen, ca. 5 Minuten früher hinzugehen, da die CARP-Shows ein Vorladen von Texturen ermöglichen. So sieht man in der Show dann alles etwas schneller klar.

Die offizielle Showankündigung für heute gibt es hier:

METROPOLIS!!!!!!!! by CARP/diabolus

Der direkte Teleport der Ankündigung führt allerdings nicht zum Ort der Aufführung, sondern die Slurl im Eventeintrag ganz unten. Für alle Fälle poste ich hier auch nochmal den direkt TP:

http://slurl.com/secondlife/Benvolio/45/55/1496/

So, und jetzt freue ich mich auf heute Abend und hoffe, dass das Avatar-Limit nicht zu früh erreicht wird…

Gruß
Maddy

Grrrr… – ging mir genauso. Ab 22:50h für 20 Minuten probiert und als ich dann drauf war, hatte die Show längst angefangen.

Da alle Zuschauer auf ihren Sitzen durch die Gegend fliegen, konnte ich mich auch nicht mehr einklinken. Die Ava-Grenze wurde wohl bewußt auf nur 40 Leute gesetzt, um den Lag während des Ablaufes gering zu halten.

Schließ mich dir an – dann das nächste mal…

Gruß
Maddy

==================

Kam ja auch erst kurz nach Beginn. Ging bei dir vorbei, etwas hoch und sah auf der anderen Seite einige der Sitze. Hinübergeflogen, auf einen freien Sitz und ESC gedrückt. Danach war ich im Kameramodus der Show.

==================

Ich kam zwar gegen 22:50 mit Trick 17 auf die Sim, mußte jedoch auch wieder abziehen, da alle Plätze bereits besetzt waren.

Schade!

Laurina Hawks schrieb:
*Carlos: ich werde mir die Show unbedingt ansehen. Und ob die Showcats da nachlegen können hängt auch von einem guten Scripter ab, der uns da die fliegenden Sessel baut ^^ Aber die nächste Schow könnte das toppen ^^

Die fliegenden Sessel sind gar nicht so notwendig.
Das mit der “Kameraführung” gefiel mir sehr gut und dass man damit die Zuschauer auf mehrere Bühnen führen konnte.
Da ich ein Nachzügler war, flog mein Sessel gar nicht mit, konnte aber trotzdem alles verfolgen.
Die Zuschauer müssen jedoch die Sichtweite ihres Clients anpassen.

Na dann bin ich mal auf die Storyline und die Umsetzung der Showcats gespannt.

=============

Habe mir die Show auch gestern abend angeschaut.

Ich war begeistert wie dieses umgesetzt wurde.

Show fing auch früher an, weil schnell alle Plätze belegt waren. So wie ich es gezählt habe waren es nur 32 Plätze.

Mehr sollte auch nicht sein, da es auch so noch etwas gelagt hat. War aber doch sehr flüssig.

Die Kamaraführung gefiel mir auch sehr gut.

Kann nur jedem mal empfehlen dort hin zu gehen. Es lohnt sich.

===============

Jaaaaa… ich hatte per Zufall am Freitag das Glück die Show zu sehen. Wollte mir den LM eigentlich nur zurecht legen, habe darauf geklickt und war somit über eine Stunde zu früh dort und als ich sah, dass fast alle Sessel schon besetzt waren, bin ich geblieben.

Ich bin begeistert über das Steuern des Blickfeldes beim Ava und die Umsetzung auf den Bühnen. Vor langer Zeit hatte ich dieses Wikingerstück angeschaut und kann sagen, diese Aufführung hat schon wieder eine neue “Technikklasse” erreicht.

Hoffe es läuft noch lange und stimme Rio absolut zu: sehr zu empfehlen!

Hallo,
in der Tat wir haben auch nicht damit gerechnet daß halbe Stunde vor Metropolis Beginn immer full Sim haben. Benvolio sim ist in Mainland, leider mit stark begrenzte Kapazität (40). Wenn benvolio sim ist voll wir starten Metropolis weil es hat kein sinn weiter zu warten und die Leute sitzen zu lassen.
Also theoretische performance Start 2pm slt, 11 CET, 10 GMT
Erfahrung: 45 Minuten vor Beginn es gibt noch freie Zugang.
MfG.
Velazquez Bonetto

=================

Wie lange läuft die Show eigentlich? Nächstes Wochenende (Ostern!) werde ich vermutlich keine Zeit haben. Trotzdem will ich’s mir natürlich unbedingt ansehen

==================

Hallo Carlos,
die fliegenden Sessel ist leider notwendig. Kleinere Details, also kleinere Prims werden nach eine bestimmte Distance von der renderer ausgefiltert. Das heist alles was auserhalb von 96 meter ist und kleiner als 1 meter wird nicht sichtbar. Also fliegerei hat einfach technische Gründe.
MfG
Velazquez Bonetto

===================

Das war gigantisch, phänomenal und absolut beeindruckend. Guckt euch das unbedingt an. Ich hab eine Stunde lang gefesselt auf den Monitor gestarrt und war ganz ergriffen von dem, was ich da erlebt habe.

Und während dieser Film… dieses virtuelle Ereignis… wahrscheinlich mit so viel technischem Sachverstand gemacht wurde, den ich nie im Leben begreifen werde, hatte die vorherige einstündige Wartezeit in den bequemen Sesseln was aus der guten, alten Kinozeit: man plaudert mit den Sitznachbarn, guckt sich um und schielt schon mal voller Vorfreude zur Bühne.

toll war’s

@Velazquez Bonetto:
Wow, der Chef des CARP hier im Forum – das freut mich sehr und herzlich Willkommen!
Danke für deine zusätzlichen Infos. Eure Aufführungen zeigen, wie Unterhaltung auf hohem Niveau in SL aussehen sollte.

@Joshua:
Die beiden vorherigen Shows sind so 8 bis 12 Wochen gelaufen. Ich vermute mal, das wird bei Metropolis auch so sein, zumal durch die begrenzte Anzahl von Zuschauern die Nachfrage lange anhalten wird.

@all
Danke für eure Rückmeldungen. Da ich beim letzten Mal zu spät war, werde ich zu nächsten Show, wie Ziara, einfach eine Stunde früher dort sein

Gruß
Maddy

===============

@Velazquez Bonetto:
Wow, der Chef des CARP hier im Forum – das freut mich sehr und herzlich Willkommen!
Danke für deine zusätzlichen Infos. Eure Aufführungen zeigen, wie Unterhaltung auf hohem Niveau in SL aussehen sollte.

@Joshua:
Die beiden vorherigen Shows sind so 8 bis 12 Wochen gelaufen. Ich vermute mal, das wird bei Metropolis auch so sein, zumal durch die begrenzte Anzahl von Zuschauern die Nachfrage lange anhalten wird.

@all
Danke für eure Rückmeldungen. Da ich beim letzten Mal zu spät war, werde ich zu nächsten Show, wie Ziara, einfach eine Stunde früher dort sein

Gruß
Maddy

So, gestern habe ich es dann auch rechtzeitig geschafft, auf den Sim zu beamen und die Show anzusehen. Ich bin 40 Minuten vorher dort gewesen, was aber nicht notwendig gewesen wäre, denn die letzten Plätze wurden erst um kurz vor 23 Uhr belegt

Die Aufführung ist, verglichen mit den vorherigen Shows, komplexer und handlungsbezogener. Während bei “The Wall” und “The Rings” die Musik und deren Darstellung durch ausdrucksstarke Elemente im Vordergrund standen, ist bei Metropolis hauptsächlich die Handlung und deren Umsetzung das Ausschlaggebende. Um der Handlung der Geschichte folgen zu können, ist es aus meiner Sicht wichtig, die eingeblendeten Texte in Englisch zu lesen und zu verstehen. Oder alternativ die Story des Films auf Wikipedia in Deutsch zu lesen.

Wie Maya oben schon geschrieben hat, ist der Einsatz der Kamerasteuerung auf jeden Fall notwendig, um dem Ablauf der Aufführung folgen zu können. Die häufigen Wechsel der Blickwinkel sind für mich das Hauptelement der Show. Sie helfen sehr, auch bei etwas in die Länge gezogenen Szenen das Interesse am Hinschauen nicht zu verlieren. Ein weiterer Vorteil des Kamera-Systems ist, dass man sich wirklich im Stuhl zurücklehnen kann und nicht durch eigene Ava-/Kamera-Steuerung abgelenkt wird. Auch Lag wird durch das Steuerungssystem nicht wahrgenommen und der Aufbau der Texturen nach jedem Bildschnitt ist im akzeptablen Rahmen.

Abschließend auch ein Lob an nnoiz Papp, der die komplette Musik zur Show selbst geschrieben hat und eine gute Mischung aus ernster Stummfilm-Begleitmusik und lockerem Elektronik-Trip-Hop (Berliner Schule) ist.

A metaverse improvizáció

Az online interaktive audiovizuális kollaboráció felfedezése egy szerencsés baleset következménye volt. Josina Burgess csinált egy virtuális szobrot és hogy egy kicsit érdekesebb legyen a látvány néhány véletlenszerüen kiválasztott programszkriptet rakott a szoborba. Az eredmény valóban nagyon érdekes volt de Josina nem tudta megmondani hogy hogyan csinálta. Megnéztük együtt a programszkripteket és kiderült, hogy az egyes szkriptek vizuális hatásai összegzödtek, ettöl lett a szobor annyira érdekes. Ebböl egyenesen következett, hogy ezeket a hatásokat egy menüböl is lehet vezérelni és az vizuális hatásokat mint egy zongora billentyüzetén el lehet játszani. Ezzel megszületett az interaktiv vizuális improvizáció eszköze. Hamarosan rájöttünk hogy az effektusok sokkal érdekesebbek ha két vizuális készletet két vagy több avatár vezérel. Meghivtunk ezekre az eseményekre zenészeket, akik a vizuális látvány hatására improvizáltak egy zenét. Ezzel létrejött az online interaktive audiovizuális collaborativ improvizáció mint metaverse müfaj. A nevét azomban túl hosszúnak tartottuk ezért V-JAZZ-nak neveztük el. Az uj eszközhöz épitettünk egy környezetet (V-JAZZ DOM) ahol rendsze-resen szerveztünk V-JAZZ elöadásokat. A V-JAZZ egy interaktiv virtuálsi szobor. Ebböl fejlödött ki késöbb az interaktiv virtuális környezet amit LA-nak neveztünk el. (LA = Living Architecture = élö arhitektúra)

A V-JAZZ projekt résztvevöi voltak:
Zenészek: nnoiz Papp (Németország) Kourosh Eusebio (USA) Al Hofmann (Hollandia) Cypress Rosewood (USA) Junivers Stockholm (Svédország)

Vizuális müvészek:
Josina Burgess (Hollandia)
Caravaggio Bonetto (Austria)
Velazquez Bonetto (Németország)
Juria Yoshikawa (Japan)
Calimera Lane (Németország)

SL TLC

artspace diabolus cybernetic art research project 2010

A produkció címe magyarázatra szorul. Second Life Tour Lumière Cybernetic lenne a teljes cím, de az alkotók egymás közt egyre többször hivatkoztak a projektre az elso betük felsorlásával, igy végül az SL TLC cím vált természetessé. A Tour Lumière Cybernetic Nicolas Schöffernek, a kibernetika atyjának, Párizs városa számára tervezett kibernetikus fénytornya, melyet a kor eszközeivel (részben az Eiffel-tornyot túszárnyaló méretei miatt) nem lehetett megvalósitani.
A Second Life virtuális világa segitett olyan valós emberi kapcsolatok megteremtésében és találkozások megszervezésében, melyek az Internet léte nélkül a térbeli távolságok miatt soha nem jöhettek volna létre. Igy vált lehetové, hogy Nicolas Schöffer álma a virtuális világban megvalósuljon egy a világ minden részérol érkezo team (CARP csoport) munkájának eredményeként. A Second Life keretei közt felépitett torony kiállításnak ad teret, és a létrejött produkció egyben bemutatja, hová fejlödött a kibernetikus muvészet az elmúlt 60 év alatt.
Az SL TLC produkció 2010 Október 9-én került eloször bemutatásra az Imagine Fesztivál keretén belül, melyet Joko Ono kezdeményezésére John Lennon születésnapján rendeznek meg minden évben.

Koncepció: Nicolas Schöffer
RL project koordináció: Naomi Devil & Klára Gehér 3dsmax digitalis modell: Àgota Nagy SL kreativ direktor, content creator: László Ördögh Diabolus aka.Velazquez Bonetto zeneszerzök: nnoiz Papp (Németország) & Junivers Stockholm (Svédország) particle effects: Josina Burgess (Hollandia) bolero koreográfia: Medora Chevalier (Anglia)

A kiállitó müvészek:
Dancoyote Antonelli (USA), Igor Ballyhoo (Szerbia), Velazquez Bonetto (Németország), Josina Burgess (Hollandia) Artistide Despres (Belgium), Glyph Graves (Ausztrália), Werner Kurosawa (Belgium), Merlino Mayo (Olaszország) Bryn Oh (Kanada), shellina Winkler (Olaszország)

 

Foreword of the SL TLC book by Eleonore Lavandeyra Schöffer

Le Grand Œuvre de Schöffer fut sa Tour Lumière Cybernétique depuis le moment où il la construisit de ses propres mains en aluminium.
Elle faisait 3m 24 de haut et chaque pièce de métal, chaque trou, chaque filetage, chaque vis et chaque boulon furent œuvrés de ses mains. Il disait qu’il n’avait jamais tant peiné sur une sculpture.  Les Grands Maîtres du Moyen-Age lui auraient donné son titre de « Compagnon » et auraient parlé de son « Chef d’œuvre ».
Plus tard, ce fut une œuvre collective, car les 10 plus grandes entreprises françaises travaillèrent avec lui pendant 10 ans pour tout calculer en vue de sa réalisation dans le nouveau quartier de Paris La Défense.  Dressée à 324 mètres de haut, elle devait  se voir de loin et refléter l’animation de Paris et de ses environs, transformant ainsi grâce à moteurs et projecteurs des informations sociotechniques en spectacle artistique. On la critiquait déjà, avant même que d’être construite pour sa hauteur, alors que la Tour Eiffel, tout autant décriée et de même hauteur avait été construite presque un siècle plus tôt…
Ceci pour dire qu’elle s’inscrivait dans un contexte social et culturel qui n’avait guère évolué et se trouvait très décalée par rapport à l’avant-garde, ce qui n’a pas changé.
Mais cette Tour Lumière Cybernétique resta à l’état de rêve, de projet. On la traita d’utopie sans savoir que tous les rêves sont des potentialités réalisables et que chaque « apparition » vient en son temps.
Il fallait l’apparition de nouvelles techniques, de nouveaux outils.  Il fallait aussi qu’un ensemble de nouveaux pionniers s’exercent à maîtriser leurs possibilités.  Ce furent d’abord des techniciens qui s’y employèrent, puis des artistes qui s’en emparèrent…
Puis vint enfin un artiste-ingénieur-artisan-ouvrier-penseur…  car il faut être tout cela… à la fois pour avoir l’idée et mobiliser toute une équipe.
Le temps est donc venu, une certaine SL TLC, sortie des cartons de Schöffer et du génie informatique, existe maintenant dans les mondes virtuels de Second Life auxquels elle apporte sa vie propre. Tout un monde de chercheurs actifs, d’une part, et de visiteurs curieux d’autre part, venant du monde entier, la découvrent et y apportent leur propre vie.
Certes, il  y a de profondes et nombreuses différences entre les deux Tours.
Sa portée ne se limite plus à l’horizon d’un quartier (La Défense), d’une ville (Paris), d’un pays ( la France),ou d’un continent ( l’Europe) mais, grâce aux milliards de méandres des autoroutes de l’information, s’étend aux confins les plus reculés de la planète, et un jour futur, hors de celle-ci, sans problèmes…
Les différentes fonctions cybernétiques de la TLC, l’animation lumineuse et dynamique de ses structures et miroirs, ne sont qu’évoquées, mais l’évolution des techniques permettra d’autres possibilités dans le temps.  …
D’ailleurs, la SL TLC n’a pas à être « la même » que la TLC.  Elle est l’œuvre à part entière de son auteur et de son équipe et il est bon que la Tour reste en chantier, un chantier vivant car, fixée, définitive, elle serait morte.
Mais déjà s’ajoutent d’autres paramètres. Dans chaque niveau, des artistes ont créé et installé des sculptures cybernétiques que nous pouvons modifier par notre présence.
Le Boléro de Ravel qui termine le show de présentation de la Tour met en scène une chorégraphie abstraite et des danseuses Avatars aux costumes de rêve dans le rythme lancinant d’un Boléro qui chute in extremis dans notre XXIème siècle…
Dans le socle, où devaient se trouver galeries et Musées, salles de rencontres et de débats, se trouve maintenant le Musée des Avatars, unique au monde, qui retrace leur histoire et celle de la recherche depuis que l’homme existe, jusqu’à cette étape spectaculaire où tout un chacun a la liberté et la possibilité d’en « posséder » un… Cadeau sans prix !  La « socialisation de l’art » si chère à Schöffer !
Et ce n’est pas fini…
La cybernétique ! C’est cela, la grande loi de l’évolution, qui rétablit tous les équilibres perdus, qui diversifie toutes les redondances, qui perturbe toutes les habitudes au profit de la « vie », et qui crée à l’infini et sans limites, à l’image de la Rosace de Cathédrale que les Maîtres Verriers devaient limiter et fixer, mais qui symbolisait bien la Création divine, infinie et en mouvement…dans l’espace et dans le temps.
A chaque époque ses outils pour « inscrire » la même « idée ».  Ici le langage est numérique…binaire, mais… on ne parle pas des pinceaux de Leonardo…
On jouit de l’œuvre, on l’écoute chanter, elle vous parle, elle vous stimule, elle vous tire hors de la prison du temps, elle fascine…  On n’a pas de mots… on ne sait qu’en penser… Très bien, c’est bon signe…  Laisser-vous mouvoir et émouvoir : « évoluer »…

Le seul mot de la seule pensée est :
Gratitude à tous ceux qui ont contribué à donner une réalité « virtuelle » à ce rêve de Schöffer.

°°°

Nicolas Schöffer”s Great Work and dream has been his Cybernetic Light Tower from the moment he built it with his own hands out of aluminum.
It was 3,24m high and each piece of metal, every hole, every thread, every screw and bolt were worked by his hands. He said he had never struggled so much with a sculpture. Great Masters of the Middle Ages would have given him the title of “Companion” and have spoken of it as his “masterpiece.”
Later, the TLC became a collective work, because the 10 largest French companies worked with him for 10 years to go into all the details of its realization in the new district of Paris La Defense. Being 324 meters high, it would have been seen from far and would have reflected the excitement of Paris and its surroundings, turning socio-technical information into performing art effects, thanks to projectors of colored lights and revolving mirrors moved by motors. It was criticized for its height, even before being built, while the Eiffel Tower, just as high and as well discredited had been built almost a century earlier …
That is to say TLC was conceived in a social and cultural context that had changed little in one Century, and was very disconnected from the vanguard. The situation is the same to-day.
So, this Cybernetic Light Tower remained in the dream state, a project. People treated it as an utopia without knowing that all dreams are achievable potentialities and that each “appearance” of something new comes just in time.
And there was the emergence of new techniques, new tools. There was also a set of new pioneers who exercised to master them. At first there were technicians who handled them and after artists took them and transcended them …
Then came finally an artist-engineer-architect-thinker-worker … because a creator must be all that … both for the idea and to mobilize a whole team.
The time has come, a certain SL TLC issued from Schöffer’s folders and a computer “genius” now exists in the virtual worlds of Second Life in which she brings her specific life. On one hand, a world of active researchers and on the other one, visitors moved by curiosity, from around the world, who discover it and add their own lives.
Certainly, there are deep and numerous differences between the two towers, among which scope which is no longer limited to the horizon of a neighborhood (La Défense), a city (Paris), a country (France), or a continent (Europe), but thanks to billions of meandering highways of information, extends to the remotest corners of the planet, and maybe beyond it, in the future, without problems …
Also the various functions of the original TLC, light and dynamic animation of its structures and mirrors, which are only briefly mentioned.  But developments in technology will allow more opportunities over time. Other functions do not exist, such as interactive influence on the very functions of the environment or the town.
Undoubtedly the SL TLC does not have to be “the same” as the TLC. She is the image of to-day and  the complete work of its author and his team. Moreover, it is good that the SL Tower keeps under construction, a project alive, because fixed, final, she would be dead.
Other parameters are present such as, in each level of the Tower, created and installed by real avant-garde artists, complex cybernetic sculptures that can be modified by the presence or action of Avatars.
A weekly one hour show in the Tower : Ravel’s Bolero, ends the show presentation of the Tower with an abstract choreography and a ballet of Avatars in Dreamcostumes dancing in the insistent rhythm of a haunting Bolero that falls in extremis in our twenty-first century …
In its base where galleries and museums, halls for meetings and debates should have been located, is now the Museum of Avatars :  unique in the world, tracing their history and that of research since men exist, up to this spectacular stage where everyone has the freedom and the opportunity to “own” his own one… priceless gift!
“Socialization of the art” so dear to Schöffer!
And all this is not over …

Cybernetics ! That is the great law of evolution, which restores all lost balances, which diversifies all the redundancies, which disrupts the habits in favor of “life” and that creates ad infinitum  and boundlessly, as described in the Cathedral’s Rosewindow… in which the Masters of the Middle Ages had to limit and fix the stained glasses when they wanted to symbolize God’s creation, infinite and in movement…

At each time its tools, to engrave the same “idea”, the same Truth.
Here the language is digital, binary … but … we’re not talking of Leonardo’s brushes…
One enjoys the work, listen to its voice, it talks to you, it energizes you, it pulls you out of the jail of time, it fascinates … We have no words … no one knows what to think … Very well ! That’s a good sign … let you be “moved”…
The only word of the only thought is  Gratitude.

Gratitude to all those who contributed to give a virtual reality to Schöffer’s ”dream”.

THE WALL

1979-ben jelentete meg elsöször a Pink Floyd a WALL cimü albumát. Az album zenéjéböl 1980-81-ben létrehoztak egy monumentális szinpadi showt amelyet oriási sikerrel adtak elö az USA-ban Nagy-Britanniában és Németországban. 1982-ben megjelent a WALL cimü film amely psychederikus jeleneteivel és lenyügözö rajzfilmbetétjeivel gyorsan meghóditotta az egész világot és klasszikusként volult be az emberiség kultúrtöténetébe.

1990 julius 21-én 9 hónappal a berlini fal leomlása után Roger Waters és a Pink Floyd elöadta a WALL cimü albumának szinpadi változatát Berlinben a Potzdammer téren. A szibolikus jelentöségü elöadást 250.000 nézö élvezhette a helyszinen és félmillióan a televizó képernyöje elött. A Cybernetic Art Research Project (CARP) az eredeti élö koncerthez hasonlóan ujraélesztette a WALL produkciót a metaversumban.

Az elsö változat 2008-ban került virtuális szinpadra. A virtuális showt a CARP csoport 4 éven keresztül telt ház melelett játszotta különbözö helyszineken 4 különbözö változatban. A WALL a virtuális szinház prototipusa lett. A nemzetközi alkotócsoport 4 éven keresztül kifjelesztett egy sor technikai ujdonságot melyek meghatározóan hatottak a további produkciók megvalósitására. Az utólsó és egyben legsikeresebb verzió a 4-SIM Mankind Tracer Amphitheatre @ Havens Paradise 150 avatár befogadására alkalmas szimulátorain került bemutatásra.

A nemzetközi produkciós csoport tagjai:

Kreativ direktor: Debbie Trilling (Egyesült Királyság)
Producer: Velazquez ‚the Global Wizard‘ Bonetto (Németország)
Wall Design: Elfod Nemeth (Egyesült Királyság)
Oriás bábu kreátor: Duggy Bing (USA)
Kosztümök és animációk:
Caravaggio Bonetto (Ausztria) és
Josina Burgess (Hollandia)
Break those walls zeneszám szerzöi : Juniverse Stockholm (Svédország) és Josina Burgess (Hollandia)
Tánc: Klute Coppola (France) és
Southern Reptide (USA)

A produkció létrehozásában résztvettek még:
Scio Kamachi (USA), Celeste Moonlight (USA),
DJ Jenns (Egyesült Királyság),
Haven Colville (Egyesült Királyság),
George W Bush (USA)
és természetesen a csodálatos Pink Floyd album ‚The Wall‘

MANAX

MANAX egy avatár volt és mögötte ott volt egy ember. Egy furcsa tragikus figura akiröl mindenképpen érdemes egy történetet csinálni. Egyrészt az avatárt mozgató ember szeméylisége volt érdekes. Egy intelligens fiatal ameriaki fickó aki nem tudott mit kezdeni az életével ezért gyülölte a világot. Mindenit meg akart ölni és minden romba akart dönteni, el akart pusztitani. Ez párosult egy nagyon kifejlett hatalomvággyal. Az avatárok amiket saját maga csinált tükörképei voltak a belsö világának. Agressziv visszataszitó de egyben nagyon absztrakt és tragikus figurákat öltött magára. Aki azonosul a saját énjével az tipikusan humanoid avatárt készit magának. Nem igy MANAX. Ö a szörnyü nyomoruságos és szánalmas belsö énjét tette láthatóvá. Olyan volt mint egy groteszk rajzfilm. Ezt a groteszk absztrakt figurát ugy alkotta meg hogy minden pillanatban más és más vonagló formákkal jelenitse meg a lelkében dúló érzéseket és gondolatokat.

Ebben a formájában számomra egyfajta extrem pszicho-expresszionizmust valósitott meg amely kifejezöerejét tekintve messze meghaladta mindazt amit ebben a témakörben eddig láttam. Elöször arra gondoltam, hogy egy grafikai sorozatot érdemes a figuráról csinálni amelyik képregény formában közvetiti a látványt. Ez a változat azomban csak egy erötlen kisérlet volt. Egy képsorozat nem volt képes visszaadni azt a drámai hatást és változatosságot amit maga a figura produkált. Egy drámaian komponált és semmire sem hasonlitó audiovizuális játék tudta visszaadni a figura belsö világát és a vele összefüggö történeteket. Igy született meg a MANAX szinesztézia emitter szinház. Josina Burgess irt egy verset MANAX-ról amit egy angol szinész 5imon Baker adott elö. A megfelelö auditiv hangulatról Cypress Rosewood pszichederikus zenéje gondoskodott. A vizuális effekteket pedig egy 16 regiszteres particle emitter orgona volt hivatott elöállitani. Ez volt az elsö interaktiv vizuális eszköz amely egy téridö látvány improvizativ elöállitására volt alkalmas. A 30 perces elöadás egyik sajátossága volt, hogy a közönség nem kivülröl élvezte az audiovizuális játékot hanem elmerült benne, minden avatár egyben része volt az élmények. A vizuális program a szinesztézia kutatások eredményeit használta fel a különbözö formák mozgások szinek öszeállitásához.

A metaverse szinház

A metaverse szinházat Nicolas Schöffer fél évszázaddal ezelött irta le „térdinamikus szinház“ néven. Nicolas Schöffer a térdinamikus szinházat egy 100-250 méter méretü gömb formájú térben képzelte el. A közönséget ennek a térnek a centrumában helyezte el úgy hogy a nézötér a helyzetét állandóan változtatja. A szinpadok ebben a térben gyürüszerüen helyezkednek el ahol kibernetikus balettokat játszanak. A gömb belsö felületére folyamatosan változó képeket vetitenek. A térdinamikus szinház jeleneteit egy központi kibernetikus vezérlöben komponálják meg és innen vezérlik az összes jelenetet. Minden nézönek lehetösége van egy kapcsolópulton keresztül a vélményét és benyomásait közvetiteni. A kibernetikus vezérlö a beérkezö véleményeknek megfelelöen dinamikusan változtatja a müsort. Igy a nézök interaktiv kollaborativ szereplöivé válnak a szinházi elöadásnak.

A 60-as évek technikai lehetöségei természetesen nem tették lehetövé hogy ez a vizió valósággá váljon.

Emoticon

A metaversum megszületésével minden technikai eszköz rendelkezésre állt, hogy Schöffer viziója megvalósuljon. A meteversum technikai lehetöségei természetesen mérföldekkel meghaladják azokat a konkrét technikai eszközöket amiket Schöffer a 60-as években elképzelt. De a vizió alapelvei nem változtak csak gazdagodtak. Például Schöffer számára fel sem merült, hogy a szinház közönsége a világ bármely pontjáról érkezhet úgy hogy a földrajzi lokációját nem változtatja meg. Pedig az internet éppen ezt teszi lehetövé. Ez azt jelenti, hogy a metaverzumban úgy mehetek el egy virtuális szinházba, hogy a lakásomat el sem hagyom. A szinészek a világ bármely ponjtáról eljátszhatják a szerepüket.